Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ELSŐ FEJEZET:A Tiszta lehetségesség törvénye

2008.02.23

 

Minden teremtés forrása a tiszta tudat... a tiszta lehetségesség keresi kifejeződésének módját, hogy a megnyilvánulás-mentes állapotból a megnyilvánulásra jusson.

 

Amikor ráébredünk, hogy valódi Önvalónk a tiszta lehetségesség egyik mezője, akkor azzal az erővel kerülünk összhangba, amely a világegyetemben mindent létre-hoz.

 

Kezdetben nem volt sem lét, sem nem-lét,
A világ mindenestül megnyilvánulás-mentes energia volt...
Az Egy lehelet nélkül lélegzett, önhatalmából, Semmi más nem létezett...


A Teremtés himnusza, Rig Veda

 

Az élet első spirituális törvénye a Tiszta lehetségesség törvénye. Ez azon a tényen alapul, hogy lényegi állapotunk a tiszta, semmivel nem keveredő tudat. A tisztán tu-dati pusztán lehetőség: a lehetőségek és a határtalan alkotókészség mezője. A tiszta tudat spirituális lényegünk. Határtalannak és végtelennek lenni: ez egyben az öröm teljessége. A tudat további jellemzői a tiszta ismeret, a végtelen csend, a tökéletes egyensúly, a legyőzhetetlenség, az egyszerűség és a boldogság. Ez lényegi természe-tünk: a tiszta lehetségesség egyike.

 

Ha tudatára ébredünk annak, hogy kik is vagyunk valójában, akkor ebben az ön-ismeretben bármely álmunk beteljesítésének képességét is felfedezzük. Hiszen az örök képesség vagyunk, mindannak, ami volt, van és lesz, a mérhetetlen megvalósu-lási ereje. A Tiszta lehetségesség törvénye akár az Egység törvénye is lehetne, mivel az élet végtelen változatosságának alapja egyetlen, mindent átható szellem. Köztünk és e között az energiamező között nincs választóvonal. A tiszta lehetségesség mezője saját Önvalónk. Minél mélyebben megtapasztaljuk valódi természetünket, annál kö-zelebb jutunk a tiszta lehetségesség mezőjéhez.

 

Az Önvaló vagy a befelé mutató mozzanatok megtapasztalása azt jelenti, hogy belső támpontunk a saját szellemünk és nem a tapasztalásunk tárgyai. A befelé irá-nyulással szemben áll a tárgyi világra irányulás. Ez utóbbi esetben az Önvalón kívül álló tárgyak hatása alatt állunk, ami magában foglalja a helyzetet, körülményeket, más embereket és dolgokat. A tárgyi világra irányuló alapállás másoknál keres támo-gatást és jóváhagyást. Gondolkodásunk és viselkedésünk így mindig elébe vág a vá-lasznak. Aggódásra és félelemre alapul.

 

A tárgyi világra irányulásban erős igényünk van arra, hogy uraljuk a dolgokat. Nagyon szeretnénk külső erőre szert tenni. Az igény, hogy helyesléssel találkozzunk, uraljuk a dolgokat és külső hatalommal rendelkezzünk - mind a félelemből fakadnak. Ez a fajta erő nem a tiszta lehetségesség ereje, nem az Önvaló ereje, nem valódi erő. Amikor megtapasztaljuk az Önvaló erejét, eltűnik a félelem, a külső dolgok uralásá-nak kényszere és a külső helyeslésre találás vágya.

 

A tárgyi világra irányulásban a belső támpont saját énünk. Énünk azonban nem az, akik valójában vagyunk. Ez az énünk csupán én-képünk, társadalmi maszkunk, szerep, amelyet játszunk (az életünkben). Ez a külső helyeslésből táplálkozik, ural-kodni akar és erő tartja életben, mivel félelemben él.

 

Valódi Önvalónk, szellemünk, lelkünk - teljesen szabad mindezektől. Védett a bírálatokkal szemben, nem keltenek benne szorongást az élet próbatételei és nem érzi magát senkinek alárendelve. Ugyanakkor mégis alázatos és mások felettinek sem érzi magát, mivel mindenki másban is meglátja ugyanazt az Önvalót; a különféle megje-lenési formákban ugyanazt a szellemet.

 

Ez a lényegi különbség a tárgyi világra irányulás és a befelé irányulás között. A befelé irányulásban megtapasztaljuk igazi lényünket. Ez nem szorong az élet felada-taitól, mindenki mást tisztel, de nem érzi magát senkinek alávetve. Az Önvaló ereje igazi erő.

 

A tárgyi világra irányulásból fakadó erő ezzel szemben hamis erő. Mivel az énre alapul, csak addig tart, amíg jelen van a tárgy, amire irányul. Egy társadalmi tisztség vagy méltóság - például egy ország vagy testület elnöki szerepköre -, vagy a sok pénz csak addig ad erőt, amíg a méltóság vagy a pénz tart. Az énre alapuló erő csak annyi ideig hat, amíg ezek a dolgok támogatják. Amint elmúlnak, az erő is elillan.

 

Az Önvalóra alapuló erő állandó, mert az Önvaló ismeretéből fakad. Ennek fon-tos jellemzői érvényesülnek. Vonzza azokat az embereket és dolgokat, amelyek kö-zelségét akarjuk. Megbűvöli az embereket, helyzeteket és körülményeket, hogy vá-gyainkat támogassák. A természet törvényeiből fakadó támogatásnak is mondhatnánk ezt. Az isteni támogatása ez, a kegyelmi állapotból fakad. Akit eltölt erejével, az él-vezi a másokkal való kapcsolatot, és mások is örömmel keresik őt. Ez a kötőerő az igazi szeretetből származik.

 

 

Hogyan alkalmazhatjuk A tiszta lehetségesség törvényét, a lehetőségek teljes körének mezőjét életünkben? Ha ennek előnyeit akarjuk élvezni, ha a tiszta tudatban rejlő alkotóerőt akarjuk kibontakoztatni, ahhoz érintkezésbe kell kerülnünk ezzel. Az egyik út ehhez az elcsendesedés, a meditáció és az ítélkezésmentesség napi gyakorla-tai. A természetjárás szintén érintkezésbe hoz e mezőben rejlő lehetőségekkel: a vég-telen alkotóerővel, a szabadság- és boldogságérzéssel.

 

A csendben lét során időt szánunk arra, hogy egyszerűen csak létezzünk. A csend megtapasztalása időről-időre kivon a beszédes tevékenységek köréből, és az olyan elfoglaltságokból, mint a tv-nézés, a rádióhallgatás vagy az olvasgatás. Ha va-laki sohasem ad módot magának a csend megtapasztalására, ez belső párbeszédének megzavarodásához vezet.

 

Rendszeresen szánjunk egy kis időt a csend megtapasztalására. Vagy egyszerűen csak biztosítsunk magunknak csendet, minden nap egy adott időre. Ez lehet kétórá-nyi, de ha soknak tűnik ennyi, legyen egyórás időszak. Időnként azonban szánjunk erre hosszabb időt, egy egész napot, két napot, vagy akár egy egész hetet.

 

Mi történik a csend megtapasztalásakor? Kezdetben a belső párbeszéd csak még zavarosabbá válik. Erős igény lép fel dolgok megfogalmazására. Vannak emberek, akik az első egy-két napon csaknem megőrülnek, amikor egy nagyobb csend-időszakra szánják el magukat. Hirtelen sürgetés érzése és szorongás tör rájuk. Amint azonban továbbra is megmaradnak ebben a tapasztalásban, belső párbeszédük kezd mederbe terelődni. Hamarosan elmélyül a csend. Azért történik ez, mert a gondolat-világ átadja a teret, mivel tudomásul veszi, hogy nincs már témája, ami körül kering-jen, - ha az Önvaló, a szellem, a döntéshozó egy időre valóban felhagy a beszéddel. Ekkor - a belső párbeszéd csillapultával - kezdjük megtapasztalni a tiszta lehetséges-ség mezőjének nyugalmát.

 

A rendszeres csend-gyakorlat az egyik út a tiszta lehetségesség törvényének megtapasztalásához. A mindennapos meditáció szintén ilyen út. Eszményi esetben reggel is és este is harminc-harminc perces meditációra lenne szükség. A meditáció segítségével megtapasztalható a tiszta csend és tiszta tudatosság világa. A tiszta csend világában megmutatkozik, hogy minden mindennel (kölcsönösen) összefügg, mindent átfogó erő hangol össze. A Teremtés végső alapjainál minden mindennel összekapcsolódik.

 

Az ötödik szellemi törvény, a Szándék és vágy törvénye megmutatja, hogyan vi-hető be egy szándék gyenge sugallata ebbe az erőtérbe, amitől a kívánság magától megvalósul. Mindenekelőtt azonban meg kell tapasztalni a csendet. A csend a vágyak megnyilvánulásának előfeltétele, mivel a csendben alakulnak ki a kapcsolódások a tiszta lehetségesség mezőjével, amelyben aztán a számtalan részlet összehangolódik a megvalósuláshoz.

 

Képzeljük el, hogy kicsiny követ dobunk egy csendes tó vizébe, és az hullámfodrokat kelt. Aztán egy idő után, amikor a hullámok elülnek, újabb követ dobunk a vízbe. Pontosan ez történik, amikor a tiszta csend mezőjébe lépünk és szándékainkat bevisszük oda. Ebben a csendben még a leggyengébb óhaj is hullámo-kat kelt az egyetemes tudat közös alaprétegében, amely mindent mindennel össze-kapcsol. Ha azonban az ember nem tapasztalja meg a csendet a tudatában, viharos tenger lesz a gondolatvilága. Ebbe a kavargásba nem kavicsot, hanem akár egész épületet belehajíthat, akkor sem történik észrevehető változás. A Bibliában szerepel: "Légy csendben és megismered, hogy én vagyok az Úr." Ez csak a meditációban tud megtörténni.

 

A tiszta lehetségesség mezőjének eléréséhez másik út a nem-minősítés gyakorlá-sa. A dolgok állandó minősítése kiértékelés: jó, rossz, helyes, helytelen. Az állandó értékelés, osztályozás/besorolás, címkézés, elemzés zűrzavarba taszítja a belső párbe-szédet. Ez a zűrzavar aztán gátolja az energiaáramlást a tiszta lehetségesség mezője és az ember között. A szó szoros értelmében leszűkíti a gondolatok közötti Köztes teret.

 

Ez a Köztes tér teszi lehetővé a kapcsolatunkat a tiszta lehetségesség mezőjével. A tiszta tudatosság állapota, a gondolatok közt teret nyerő csend, a belső nyugalom az, ami a valódi erővel összekapcsol. Amikor azonban az ember leszűkíti ezt a Köz-tes teret, a tiszta lehetségesség mezőjével és a végtelen alkotóerővel való kapcsolatot szűkíti le.

 

A Csodák világában (Course in Miracles) van egy ima, amely a következőt mondja: "Ma semmilyen alkalommal nem minősítek." A nem-minősítés csendet te-remt a gondolatvilágban. Jó ötlet tehát ezzel az elhatározással kezdeni a napot, és végig a nap során, minden alkalommal, amikor minősítésen kapjuk magunkat, emlé-kezni erre. Ha túl nehéz feladatnak látszik ezt az egész nap folyamán megtenni, egy-szerűbb elhatározás is lehetséges: "A következő két órában nem minősítem a dolgo-kat", vagy "A következő órában megtapasztalom a minősítésmentes szemléletet". Fo-kozatosan lehet aztán ezt kiterjeszteni.

 

A csend, a meditáció és a minősítés nélküliség segítségével megérkezünk az első törvény, a tiszta lehetségesség törvényének világába. Ha egyszer elkezdtük ennek gyakorlatát, hozzávehetjük a negyedik összetevőt: töltsünk időt közvetlen közösség-ben a Természettel. Ez megérezteti velünk az élet valamennyi eleme és az összes erő közötti összhangot, és az élet egészének egységét. Folyó, erdő, hegy, tó vagy tenger-part bármelyike a Természet intelligenciájával kapcsolódik, és segít elérni a tiszta lehetségesség mezőjét.

 

Meg kell tanulnunk lényünk legbenső lényegét elérni. Ez a valódi lényeg az "én" mögött van, Bátor és szabad, bírálat nem sérti, nem fél semmilyen kihívástól. Senki-nek nem alávetett, senki fölé nem rendelt, bűverővel és misztikummal telített.

 

Valódi lényegünk elérése betekintést ad kapcsolataink tükrébe is. Hiszen minden kapcsolatunk az önmagunkhoz való viszonyunk tükre. Ha például bűntudat, félelem vagy kiszolgáltatottság-érzés kínoz egy embert, akár pénzzel, akár sikerrel vagy bár-mi mással kapcsolatban, akkor ezek a saját személyiségének alapelemeiként élő bűn-tudat, félelem és kiszolgáltatottság-érzés tükröződései. Nincs az a pénzösszeg vagy siker, ami megoldaná ezeket az alapvető létproblémáit. Csak az hozhat igazi gyógy-ulást, ha Önvalójával bensőséges kapcsolatba kerül. Amikor azonban valódi Önva-lónk ismeretére jutunk, megértjük valódi természetünket és erre alapozzuk életünket, többé nem fogunk bűntudatot, félelmet vagy kiszolgáltatottságot érezni, sem pénz, sem anyagiak, sem vágyak beteljesülése miatt, mivel megtapasztaljuk, hogy minden anyagi gazdagság lényege az életenergia, amely a tiszta lehetségességen alapul. Már-pedig a tiszta lehetségesség legbensőbb természetünk.
Amint egyre inkább kapcsolatba kerülünk valódi természetünkkel, keresgélés nélkül adódnak teremtő erejű gondolatok, mivel a tiszta lehetségesség mezője a vég-telen alkotóerő és a tiszta ismeret mezője is. Franz Kafka, az osztrák filozófus és író egyszer azt mondta: "Nem kell elhagynod a szobádat. Maradj ülve az asztalodnál és hallgatózz! Még hallgatóznod sem kell, csak várnod. Még várnod sem kell csak meg-tanulni csendben maradni, nyugodtan/mozdulatlanul, magányban. A világ szabadon felkínálja magát a leleplezésre. Nincs választási lehetősége; magánkívül hempereg majd lábadnál."


A világegyetem gazdagsága - a bőség és a pazar megjelenés - a Természet alko-tóerejének megnyilvánulása. Minél jobban ráhangolódunk a Természet hullámaira, annál elérhetőbbé válik számunkra a végtelen és korlátok nélküli alkotóerő. Minde-nekelőtt azonban belső párbeszédünk zűrzavara mögé kell jutnunk, akkor kerülhe-tünk kapcsolatba ezzel a bőséges, gazdag, végtelen alkotóerővel. Akkor aztán létre-hozzuk a dinamikus tevékenység lehetőségét, holott ugyanakkor belül az örök, végte-len alkotóerő nyugalma hat. A csendes, végtelen, határtalan gondolatvilág és a dina-mikus, határozott egyéni gondolatvilág e tökéletes együttese rendkívüli egyensúly-ban, egyszerre egyesíti a nyugalmat és a tevékenységet, ami bármit létrehozhat, amit csak akarunk. Az ellentétek - a nyugalom és a dinamizmus - ilyen egyidejű együttlé-tezése függetlenné tesz helyzettől, körülményektől, emberektől és dolgoktól.

 

Amikor az ellentétek e rendkívüli együttlétezését nyugalomban átéljük, össze-kötjük magunkat az energia világával, - a kvantum-tengerrel, a nem anyagi valóság-gal, amely az anyagi világ létének forrása. Ez az energia-tenger áramló, dinamikus, hajlékony, változó, állandóan mozgásban van. És mégis: változatlan, csendes, nyu-godt, örök és néma.

 

A nyugalom önmagában az alkotóerő képessége. A tevékenység önmagában a kifejeződési korlátok közé szorult alkotóerő. A nyugalom és a tevékenység együttese azonban képessé tesz minket tetszés szerint bármely irányban megvalósítani alkotó-erőnket - bárhol, ahová figyelmünk kiterjed.

 

Bárhová menjen az ember, tevékenységben elfoglaltan, hordoznia kell magában a belső nyugalmat. Akkor a kusza kavargás körülötte soha nem árnyékolja le, mindig tud meríteni alkotóerőt belső hátteréből, a tiszta lehetségesség mezőjéből.

 


A TISZTA LEHETSÉGESSÉG
TÖRVÉNYÉNEK ALKALMAZÁSA


Az alábbi lépésekkel érvényre juttatom életemben a Tiszta lehetségesség törvényét:

 

1. Érintkezésbe kerülök a tiszta lehetségesség mezőjével azáltal, hogy minden nap időt szánok arra, hogy csendben legyek, hogy egyszerűen csak létezzek. Legalább kétszer egy nap, reggel is, este is mintegy harminc perces csendes meditációra szintén időt szánok.

 

2. Minden nap időt szánok arra, hogy átéljem a közösséget a Természettel, és csendben szemléljem a minden élőt átható intelligenciát. Csendben ülve figyelem a naplementét vagy hallgatom a hullámverést, vagy egyszerűen csak élvezem a virágok illatát. Saját csendem elragadtatásában és közösségbe kerülve a Természettel élvezem az élet lüktetését, a tiszta lehetségesség és a korlátlan alkotóerő mezőjét.

 

3. Gyakorlom a minősítés-nélküli létet. Azzal az elhatározással kezdem a napo-mat, hogy "Ma semmilyen alkalommal nem minősítek", és végig a nap folyamán fel-felidézem ezt a szándékot.

 

Deepak Chopra

 

Forrás:Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


http://www.tau.hu/irodtar/letoltheto/


MEGVÁSÁROLHATÓ:ÉDESVÍZ KIADÓ


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.